2015. október 21.

12.Rész-A nagy nap

Sziasztok bocsi, hogy ilyen sokat késtünk, de minden közbejött, de most végre itt vana rész. Jó olvasást!


 

Október 20.-a van. A tegnapi napom csak az izgulásból állt, mivel október 19-re volt kiírva a tesóm születése. Jó persze tudom, hogy nem lehet az ilyen nagyon pontosan megmondani, de akkor is. Halálra izgultam magam a semmi miatt, na mindegy. Estére bent tartották anyát a kórházban, mondván, hogy hátha éjszaka születik meg. Ezért a reggelem természetesen úgy indult, hogy amint felkeltem, hívtam anyát. Nem született meg éjszaka a testvérem. Olyan rossz, hogy nem tudom, hogy fiú lesz-e vagy lány. Ja és anyáék azt sem árulják el, hogy mi lesz a neve. Ma már a tanároknak nem kellett elmondani, mert tegnap már megtettem, hogy bármikor megszülethet a tesóm ezért hadd maradjon bekapcsolva a telefonom, hogy anyáék azonnal tudjanak értesíteni.

Ma első óra matek volt, természetesen nem tudtam odafigyelni a matektanár idegesítő rikácsolására, inkább a telefonomat figyeltem, de nem történt semmi. A 2. óra földrajz volt.

-Na akkor ma feleléssel kezdjük az órát- kezdte a tanár. Na de jó! Azt se tudom mit vettünk az előző órán.

-Szeretne valaki felelni?- Na igen, tipikus!

-Neem!- ordították be páran.

-Jó, akkor én választok- és elkezdte lapozgatni a naplót, és egy lapnál megállt-Örs Lea. Na ne ez most komoly? Miért pont én?

-Tanárnő, nem szeretnék felelni!

-Miért szerinted más szeretne?

-Nem.

-Jó akkor kezdheted! Mondd el Magyarország hegységeinek jellemzőit!

-Öööö….-ennél többet nem tudtam kinyögni.

És ekkor megcsörrent a telefonom a zsebemben.

-Tanárnő felvehetem?

-Na jó! Húzás kifele a teremből!

-Akkor ez most azt jelenti, hogy nem kell felelnem?

-Egy szót se! Tedd a dolgod!- szóval igen.

Apa hívott és elújságolta a hírt!

Megszületett a kistesóm és lány!!!!!

A neve pedig: Lenke

Úristen! Annyira boldog vagyok, el sem hiszem, hogy végre megszületett, és ráadásul lány! Aztán apának le kellett tennie, de megígérte, hogy amint végzek a suliban hazamegyek és otthon felvesz és elmegyünk a kórházba.

Mire visszamentem a terembe már az új anyagnál tartottak, de ahogy beértem mindenki kérdezgetni kezdett.

Na? Lány? Fiú? Mit mondott? Mi a neve? Mikor született?(Ez az értelmes kérdés Zsolti volt)

-Állj, állj, állj! Először is Zsolti ma született!

-Ja tényleg!

-Aztán! Lány és Lenke a neve, szerintem nagyon aranyos!

-Jajj de jó! Biztos cuki!-mondta Dóri.

-Igen remélem.- még tovább is társalogtunk volna, ha a tanár nem szól közbe:

-Elég volt a beszélgetésből! Nagyon örülünk, hogy minden rendben, de mostmár vége!

Többi órán nem volt semmi érdekes, azon kívül, hogy rettenetesen izgultam és alig bírtam kivárni a csengőt. Amikor végre utolsó óráról is kicsengettek rohantam haza.

Ahogy sétáltam a járdán megállt mellettem egy fekete kocsi és kinyílt az első ajtaja, egy bácsi szállt ki belőle, akin napszemüveg volt. Már a látványától is nagyon megijedtem, pláne amikor hozzám szólt:

-Hány éves vagy?

-Ti..Tizenhárom.-Annyira lesokkolódtam, hogy alig tudtam valamit kinyögni, irtózatosan féltem. Nem igaz, hogy pont ilyenkor történik ez velem!

-Az pont jó!- Mi van? Mi az, hogy pont jó? Meghalok mielőtt láthatnám a hugocskámat? Majdnem elsírtam magam, amikor folyatta-Pont ilyen korú lányokat keresünk TV-s szereplésre. Lenne kedved részt venni?

-Ööö, köszönöm nem!

-Biztos?

-Igen!

-Akkor legalább anyukád telefonszámát add meg!

-NEM!!!- És ezzel otthagytam.

Hazáig még remegő kezekkel és gyorsan dobogó szívvel sétáltam, de amikor apa kocsiában ülve mentünk a kórházba, már teljesen nyugodt voltam.

És fél óra utazás után már ott is voltunk, végre megláthattam az üvegfal mögött békésen szundikáló Lenkét. Olyan aranyos volt! Beszélgettem egy kicsit anyával, aztán már indulnunk kellett. Még 4 napig lesznek a kórházban, aztán hazajönnek. Hú, nagyon várom, de már nem izgulok annyira.
 
Képtalálat a következőre: „árnyék baba”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése