1.Rész-Döntés

És amikor elmondtam neki, hogy hárfán játszom kiröhögött és otthagyott, ahogy azt a legtöbb ember tenné. Na jó, akkor kezdjük az elején. A nevem Lea, 13 éves vagyok, Abonyban lakom pest-megyében, és 7.-es vagyok a Gárdonyi Géza általános iskolában és hárfán játszom, amint már mondtam. És akiről az előbb beszéltem, az új osztálytársam volt. Asszem most beszéltünk először és utoljára, pedig nem tűnik gonosz lánynak, csak hát a hárfa nem egy népszerű hangszer és sokak szerint ciki. Kivéve Dórit és Alizt, ők  legjobb barátnőim, vagyis ők ketten állnak  a baráti listámon (összesen) , tudom ez egy kicsit szánalmas, de hét ez vagyok én. Szóval a mai napom, hát nem volt túl fényes. Aliz beteg, Dóri pedig matek versenyen volt egész nap, úgyhogy azt gondoltam-mivel nem rég jött egy új osztálytársunk, Anett-beszélgetek egy kicsit vele, hátha jóban leszünk. Ezt gondoltam amikor megszólítottam:
-Szia!
-Szia!
-Mi újság veled?
-Ma kaptam meg az új diákigazolványomat.
-Az jó. Gondolom a fotó a tieden sem lett túl jó.
-Nekem egész jó lett, a helyzethez képest.
-Hát nekem nagyon béna lett, már rá sem bírok nézni.
-És amúgy mi a hobbid?
-Hát ööö... hárfán játszom.
-Hárfán???
És itt rohant el röhögve, hát nem volt túl kellemes. Akkor még nem tudtam. Akkor, mert Dóri délután elmondta. A versenyen hallotta, hogy azt terjeztik a hárfásokról, hogy csak a magányt tanítják nekik és visszahúzódó emberek, persze minden pletykának van több változata de erre most nem térnék ki.
Másnap nagyon furcsa dolog történt. Aliz ugye még mindig beteg (influenza) Dóri pedig ma eredményhirdetésen volt, a kis mázlista 2 napot lóg egy verseny miatt. Amúgy nekem nincs különösebb bajom a tanulással, nem is nagyon bosszantom fel magam ha kapok egy rossz jegyet, ezt már a szüleim is elfogadták. Na tehát megint egyedül voltam és a tegnapiakbó okulva nem is akartam senkivel beszélni. Azonban Anett nem így gondolta, első óra után odajött hozzám, és már azt hittem megint röhögni akar amikor megszólított:
-Szia! Sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam veled nem hinném, hogy te is olyan vagy mint amilyennek a hárfásokat leírják.
-Hát az az igazság, hogy amikor elmondtam neked akkor én még nem tudtam és azóta eldöntöttem, hogy abbahagyom a hárfát, már amúgy is elegem van belőle annyit kell gyakorolni mert a tanár azt hiszi rám, hogy a hárfa az életem célja és minden nap órákat azzal töltök, hogy gyakorolok, pedig én csak egy átlagos lány szeretnék lenni aki hangszeren tanul csak úgy hobbiból, meg aztán ki akarja, hogy minden nap a nevetség tárgya legyek.
-Egyetértek veled bár biztos szépen játszottál de hátha az új hangszered majd jobban illik hozzád. Egyébként gondolkodtál már, hogy milyen hagszert választasz?
-Már sokat gondolkodtam de valószínű, hogy a hegedű vagy a zongora lesz az.
-Szerintem még gondold át de minddkettőt el tudom képzelni hozzád.
-Jó még amúgy is megkérdezem a szüleimet, hogy melyik lenne jobb.
-Na szia én megyek!
-Szia! Csak még annyi, hogy ezt most úgy vegyem, hogy barátnők vagyunk?
-Persze nyugodtan és mégegyszer bocs a tegnapiakért.