2016. március 20.

Vége

Sziasztok!
Gondolom kicsit meglepett titeket ez cím, ezért el is mondanám, hogy miért is van ez tulajdonképpen. Tehát először is a legfontosabb, hogy befejezzük a blogot, nem írjuk tovább, ennek több oka is van, egyrészt kb. senki nem olvassa, úgyhogy nincs kinek írni, másrészt már meg is untuk ezt a történetet, mert amikor elkezdtük, akkor csak írtuk, de igazából nem terveztük meg, hogy hogyan alakuljon a történet, ezért se alakult sehogy, tehát szerintem az utóbbi néhány résznek már se füle se farka. Bár az is lehet, hogy az egésznek nincsen, úgyhogy ezzel vége, viszont a blogolást nem hagyjuk abba smiley-val, továbbra is együtt folytatjuk és van egy nagyon jó blog ötletünk és amint meglesz, ide is kirakjuk a linket. Nem tervezünk befejező rész, vagyis epilógust írni, mivel prológus se volt, viszont ennek ügyébe elindítunk egy szavazást, ami 2 hétig fog tartani, utána pedig eldöntjük , hogy írunk-e.
Naggyából ennyit szerettem volna, ha bármi kérdésetek van a bloggal, vagy a blogolással kapcsolatban, akkor írjátok meg kommentben! Szép napot!

hvs és smiley

2016. március 16.

Eredmények

Sziasztok meg vannak az eredmények! Lássuk is őket!

Első kategória a legjobb design:




4.helyezett: Kathrine White: Paradise City
5.helyezett:Vicky T.: The Purple Killer
6.helyezett:Kathrine White:Egy Kező Designer Blogja
7.helyezett: Sophia S. és Lonia C.: Végítélet
Legjobb trailer: 


Legjobb fejléc: 



4.helyezett: Vicky T.:Life With The Twins
5.helyezett: Linda: Sweet blogmagazin
6.helyezett: Kathrine White: Paradise City
Legjobb karakter: 


4.helyezett: Vicky T.:Life With The Twins
Legjobb fülszöveg: 


4.helyezett: Vicky T.: Life With The Twins
5.helyezett: Vicky T.: The Purple Killer
6.helyezett: Sophia S. és Lonia C.: Végítélet
7.helyezett: Kanna-chan: Secret Demon


Köszönjük mindenkinek a jelentkezést!




2016. január 20.

Verseny

Sziasztok!
Ma egy különleges bejegyzést láthattok, egy versennyel készültünk nektek. Több kategóriában indulhattok és szuper nyeremények várnak rátok. Lássuk is!

Szabályok:

  • Egy személy maximum 3 bloggal jelentkezhet
  • Egy blogot maximum 3 kategóriába nevezhetsz
Feltételek:

  • Iratkozz fel a csatornára!
  • Tedd ki a bejegyzés végén lévő képet a blogodra!
  • Amennyiben meghívós a blogod, küldj el egy meghívót az email címünkre. (poszt végén)
Jelentkezni kommentben tudsz, amit bele kell írnod:

  • Neved (több nevet is írhattok)
  • Blogod neve
  • Blogod linkje
  • Elérhetőség (email-cím)
  • Kategóriák, amikbe nevezel
Nyeremény:

  • 1.helyezett: Oklevél, interjú, 1 hónapig hirdetjük a blogját, feliratkozunk a blogjára
  • 2.helyezett: Oklevél, feliratkozunk a blogjára
  • 3.helyezett: Oklevél
  • Ezenkívül minden résztvevő emléklapot kap
Kategóriák:

  • Legszebb design
  • Legszebb fejléc
  • Legjobb karakter (ha ebbe jelentkezel küldened kell egy képet és egy rövid ismertetőt róla) 
  • Legjobb fülszöveg
  • Legjobb trailer (link)
Jelentkezési határidő:

  • 2016. március 1. kedd
Eredményhirdetés:
  • 2016. március 16. szerda
Email-cím:
  • huvosvolgyisuli2@gmail.com
Kép:


2016. január 6.

13.Rész-Lenke és más rokonaim #1

Végre megérkezett a 13. rész! Bocsi, hogy ennyit késtünk. A karácsony és szilveszter miatt, nem volt túl sok időnk és nem jött az ihlet. :D Most, hogy Lenke megszületett be is kell mutatni őt nektek és a saját családjának is. :) Jó olvasást! Ezzel szeretnénk mindenkinek BOLDOG ÚJ ÉVET kívánni.


Csodálatos nővérkének lenni. Olyan boldog vagyok, hogy Lenke megszületett. Annyira aranyos és cuki!!!
Úgy szeretek rá vigyázni. Mondjuk még nem sok mindent csinál (nagyjából csak alszik egész nap), de alig várom, hogy játszhassak vele! Tudom lassan gimnazista vagyok, de játszani akkor is jó! :)
A szüleimnek sokat kell vele foglalkozniuk. Én ezt megértem és nagyon vicces látni, hogy mit össze nem szerencsétlenkednek néha. Apa például a pelenkázásnál mindig ezt mormogja magában: „Kijöttem a gyakorlatból". Igaz a pelenkázás nem a legkönnyebb feladat. Én is próbálkoztam vele. Nem igazán akart sikerülni. :)
Lenke igazán csöndes baba, aminek nem csak szüleim, de én is örültem (eléggé féltem, hogy nem sokat fogunk aludni éjszaka, ha sokat sír).
Nagy barna szemeivel olyan édesen tud nézni és a mosolya is egyszerűen nagyon nagyon nagyon cukiiiiiiiii! =)
Apa szerint Lenke hasonlít is rám. Azt mondta ugyanolyan sötét és sok hajjal születtünk.
Lenke a mellettem lévő szobát kapta, ami régen a vendégszobánk volt. Eladtuk belőle a régi kanapét és a rozoga polcokat is eltüntettük. Anya és apa már nyáron kifestették a szobát lilára, de mivel nekem meglepetés volt, hogy öcsém vagy húgom lesz egész nyáron nem mehettem be abba a szobába. (Képzelhetitek, hogy fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de nem este kísértésbe! :))  Még a festést is akkorra időzítették, hogy éppen ne legyek otthon.
Lenke kapott egy baba ágyat, egy új szekrényt és egy csomó babajátékot. Persze a mamák is ajándékoztak egyet s mást. (pl. hordozót, pelenkázó asztalt és még több plüss állatot és játékszert)
A húgomról az is kiderült, hogy zenekedvelő. Legalábbis mindig mosolyog és kacarászik, ha a gitáromon játszok neki. Még akkor is ha bénázom. =)  Szeretek neki játszani, remélem egyszer ő is zenélni fog. (Akkor alapíthatunk egy zenekart :P)
Mint minden újonnan érkezett család tagot őt is be kellett mutatni Teri (Terézia) maminak. Teri mamáról azt kell tudni, hogy sajnos már  nagyon idős, egyedül van és egy kicsit szenilis. Azt hiszi még a múltban él, amikor még királyok uralkodtak Magyarországon, meg ilyenek. Mostanában egyre többet látogatjuk meg, mert apa nagyon félti, nehogy valami őrültséget csináljon. Mikor meghallotta, hogy kistestvérem született rögtön meg is hívott minket ebédre. De mint mindig most is keverte a jelent és a múltat:
Délelőtt Lenke minden nagyon fontos cuccát össze szedtük és beültünk a kocsiba. Szerencsére csak fél óra míg odaértünk mamához:
-Szép jó napot drágáim!-köszöntött minket Teri mama.
-Szia mama!
-Hogy vagytok drágáim? Jól megy a sorotok?-lökdösött be minket az előszobába.
-Igen anya, jól vagyunk!-válaszolt helyettem apa.
-Na és hol van az én legkisebb unokám???
-Itt is van, ő itt Lenke.
Majd anya letette a babahordozót a kanapéra.
-Ó! Milyen gyönyörű kisbaba!!! Nem szeretnétek bemutatni őt a királynak?
-Jó, jó, persze!-próbált letérni a tárgyról apa.
-Mama, nincsenek már királyok! Legalábbis itthon nincsenek!-kezdtem el magyarázni. Nem hiszem el, hogy nem tudja megjegyezni, pedig egy párszor vitáztunk már erről.
-Ne szórakozz velem Lea. Hogy lehetsz ennyire műveletlen?
-Hagyd rá Lea!-szólt közbe anya.
-Mindegy anya hagyjuk! Nem is értem miért kéne megmutatni a királynak?
-Hát ez a szokás!!! Na mindegy kedveskéim gyertek be az étkezőbe, ki fog hűlni az ebéd!
Igaz mama egy kicsit furcsa, de a főztje...egyszerűen isteni. Egy jó kis gulyás leves és arany galuska! Nagyon finom volt! Délután mindent el kellett mesélni Teri mamának Lenkéről.Mikor született pontosan, milyen a szobája, még engem is kérdezgetett, hogy hogyan viselem, hogy már nem vagyok egyedül gyerek a családban. Azután megkérdezte apát és anyát, hogy miért pont ezt a nevet választották. Nagyon megörültem ennek a kérdésnek, mert én is kíváncsi voltam rá, de mindig elfelejtettem megtudakolni. Így legalább megtudom.
-Hát igazából mindenképpen L-betűs nevet szerettünk volna, Lea miatt.-kezdte el mesélni apa.
-Apa javasolta, hogy ha fiú lesz legyen Levente, én pedig még régen hallottam a Lenke nevet és eszembe jutott, kisebb koromban hogy szerettem.
-Nagyon megörültünk amikor kiderült a Lenke név lesz a nyerő!
-Igazából nem volt nehéz a választás.-fejezte be a mesélést végül anya.
Nagyon jól éreztük végül is magunkat, mama örült, hogy láthatja a legkisebb unokáját és közben jókat beszélgettünk. Nagyon szeretem Teri mamát, akkor is ha kicsit félre beszél!

2015. december 23.

Karácsony

Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek!
smiley és hvs


2015. október 21.

12.Rész-A nagy nap

Sziasztok bocsi, hogy ilyen sokat késtünk, de minden közbejött, de most végre itt vana rész. Jó olvasást!


 

Október 20.-a van. A tegnapi napom csak az izgulásból állt, mivel október 19-re volt kiírva a tesóm születése. Jó persze tudom, hogy nem lehet az ilyen nagyon pontosan megmondani, de akkor is. Halálra izgultam magam a semmi miatt, na mindegy. Estére bent tartották anyát a kórházban, mondván, hogy hátha éjszaka születik meg. Ezért a reggelem természetesen úgy indult, hogy amint felkeltem, hívtam anyát. Nem született meg éjszaka a testvérem. Olyan rossz, hogy nem tudom, hogy fiú lesz-e vagy lány. Ja és anyáék azt sem árulják el, hogy mi lesz a neve. Ma már a tanároknak nem kellett elmondani, mert tegnap már megtettem, hogy bármikor megszülethet a tesóm ezért hadd maradjon bekapcsolva a telefonom, hogy anyáék azonnal tudjanak értesíteni.

Ma első óra matek volt, természetesen nem tudtam odafigyelni a matektanár idegesítő rikácsolására, inkább a telefonomat figyeltem, de nem történt semmi. A 2. óra földrajz volt.

-Na akkor ma feleléssel kezdjük az órát- kezdte a tanár. Na de jó! Azt se tudom mit vettünk az előző órán.

-Szeretne valaki felelni?- Na igen, tipikus!

-Neem!- ordították be páran.

-Jó, akkor én választok- és elkezdte lapozgatni a naplót, és egy lapnál megállt-Örs Lea. Na ne ez most komoly? Miért pont én?

-Tanárnő, nem szeretnék felelni!

-Miért szerinted más szeretne?

-Nem.

-Jó akkor kezdheted! Mondd el Magyarország hegységeinek jellemzőit!

-Öööö….-ennél többet nem tudtam kinyögni.

És ekkor megcsörrent a telefonom a zsebemben.

-Tanárnő felvehetem?

-Na jó! Húzás kifele a teremből!

-Akkor ez most azt jelenti, hogy nem kell felelnem?

-Egy szót se! Tedd a dolgod!- szóval igen.

Apa hívott és elújságolta a hírt!

Megszületett a kistesóm és lány!!!!!

A neve pedig: Lenke

Úristen! Annyira boldog vagyok, el sem hiszem, hogy végre megszületett, és ráadásul lány! Aztán apának le kellett tennie, de megígérte, hogy amint végzek a suliban hazamegyek és otthon felvesz és elmegyünk a kórházba.

Mire visszamentem a terembe már az új anyagnál tartottak, de ahogy beértem mindenki kérdezgetni kezdett.

Na? Lány? Fiú? Mit mondott? Mi a neve? Mikor született?(Ez az értelmes kérdés Zsolti volt)

-Állj, állj, állj! Először is Zsolti ma született!

-Ja tényleg!

-Aztán! Lány és Lenke a neve, szerintem nagyon aranyos!

-Jajj de jó! Biztos cuki!-mondta Dóri.

-Igen remélem.- még tovább is társalogtunk volna, ha a tanár nem szól közbe:

-Elég volt a beszélgetésből! Nagyon örülünk, hogy minden rendben, de mostmár vége!

Többi órán nem volt semmi érdekes, azon kívül, hogy rettenetesen izgultam és alig bírtam kivárni a csengőt. Amikor végre utolsó óráról is kicsengettek rohantam haza.

Ahogy sétáltam a járdán megállt mellettem egy fekete kocsi és kinyílt az első ajtaja, egy bácsi szállt ki belőle, akin napszemüveg volt. Már a látványától is nagyon megijedtem, pláne amikor hozzám szólt:

-Hány éves vagy?

-Ti..Tizenhárom.-Annyira lesokkolódtam, hogy alig tudtam valamit kinyögni, irtózatosan féltem. Nem igaz, hogy pont ilyenkor történik ez velem!

-Az pont jó!- Mi van? Mi az, hogy pont jó? Meghalok mielőtt láthatnám a hugocskámat? Majdnem elsírtam magam, amikor folyatta-Pont ilyen korú lányokat keresünk TV-s szereplésre. Lenne kedved részt venni?

-Ööö, köszönöm nem!

-Biztos?

-Igen!

-Akkor legalább anyukád telefonszámát add meg!

-NEM!!!- És ezzel otthagytam.

Hazáig még remegő kezekkel és gyorsan dobogó szívvel sétáltam, de amikor apa kocsiában ülve mentünk a kórházba, már teljesen nyugodt voltam.

És fél óra utazás után már ott is voltunk, végre megláthattam az üvegfal mögött békésen szundikáló Lenkét. Olyan aranyos volt! Beszélgettem egy kicsit anyával, aztán már indulnunk kellett. Még 4 napig lesznek a kórházban, aztán hazajönnek. Hú, nagyon várom, de már nem izgulok annyira.
 
Képtalálat a következőre: „árnyék baba”

2015. szeptember 23.

11. rész-Várakozás


 Sziasztok! Végre elhoztuk nektek a 11. részt! Igaz ez nem valami hosszú, de ezek után jönnek az izgalmak! Jó olvasást!

Amióta anyáék elmondták nekem a hírt 6 hónap és 2 hét telt el. Október 15-e van. 2 hét van hátra a tesóm születéséig, ezért már nagyon izgulok.

Ma reggel, amikor felkeltem apa vitt iskolába (a kistesóm miatt anya már nem dolgozik).  Dóri és Aliz már várt a suli előtt, olyan jó, hogy végre együtt vagyunk. Emlékszem a napra, amikor Dórival kibékültünk:
Aznap nagyszünetben összefutottam Anettel.
-Szia!
-Szia! Miért vagy így letörve?
-Ja, hát igazából Dóri miatt, olyan rossz, hogy így megsértődött. Egy szó és úgy bepöccent, hogy két hete nem szól hozzám.
-Megértem. Azóta velünk van mindig, tőle is folyton ezt hallom, hogy milyen jó lenne újra veled lenni, csak hát Dóri elég makacs, ezt már én is megtapasztaltam, képtelen beismerni, hogy ő is hibázott. Mindig mondom neki, hogy menjen oda hozzád és kérjen bocsánatot, de képtelen rá.
-Talán, ha én kérnék bocsánatot!
-Hát próbáld meg, de nem hinném, hogy csak úgy szóba állna veled, úgyhogy 4-re elhívom a parkba. legyél te is ott, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
-Oké, nagyon remélem, hogy menni fog.
És ment is. Kibékültünk és megfogadtuk, hogy többet nem fogunk ilyen marhaság miatt hetekre összeveszni.
Alizzal is rendeződtek a dolgok, továbbra is együtt vannak Márkkal, viszont próbálja úgy szervezni a napjait, programjait, hogy ránk is jusson ideje. Meg persze a rajzolásra. Aliz nagyon tehetséges rajzos, csak Márk miatt az elmúlt időszakban nem nagyon jutott ideje a hobbijára.
A nyár is jól telt, csomó programot szerveztünk a lányokkal: voltunk strandon, fagyizni, kalandparkban, meg persze a mára már jól bevett szokásunk a közös vásárolgatás sem maradhatott ki. Együtt vettük meg a füzeteinket, ruhákat vásároltunk a sulira stb. Ja, meg persze a néhány este bébicsőszködésből szerzett pénzen is vettünk dolgokat.   
Ahogy telt a nyár egyre jobban látszott, hogy milyen sok változást fog hozni a kistesóm az életünkbe. A régi vendég szobát átalakítottuk babaszobává és vettünk egy csomó bébi játékot meg ilyesmiket. Nagyon izgultam, örültem, meg féltem meg hát úgy minden. Csomó érzés kavargott bennem, illetve még most is.
Az év kezdés borzalmas volt. Idén már nyolcadikos vagyok. Már a hetedik osztály is nehéz volt, de ez még keményebb. Ráadásul idén elballagunk és választani kell gimnáziumot is. De én nem akarok elmenni. Nem vagyok benne biztos, hogy Dórival és Alizzal egy gimibe megyünk és ez elkeserítő. De erre egyenlőre nem is gondolok, addig még van egy pár hónap.
Imádok gitározni! Nyáron nagyon sokat gyakoroltam és most a gitár a mindenem!!! Persze most az iskola miatt kicsit kevesebb az időm és apáéknak is segítenem kell, de amikor csak tehetem gitározom! Ráadásul a tanárom szerint tehetséges is vagyok!


Remélem tetszett! Smiley